Pietro, August és Isabella

Gyere már, Ágó! Kezdünk!

Egy utolsó pillantás a nagy tükörbe. Az arcon festék, fehér pofa, vörös mosoly, vörös orr, csodálkozó kék szemöldök, felpingált vidámság. És a minden színű szett, kipárnázott has és segg, fejtetőn kis kalap, hétmérföldes félcipő a lábon. Egy igazi Augustnak kiáltanak.Gyakorlottan szerencsétlenkedve siet a függöny mögé. Résnyire tigrisek látszanak, hosszútestű, csillogó nők ostorokkal, fény kavalkád. Trombita- és harsonaszó, üstdobok üteme, tubák mély löketei, pergőtűz, ágyúszó, fuvolák visonganak, és taps, taps, taps. ágó jobbján Peti áll. Fehér arcán fekete orr, bal szeme alatt fekete könnycsepp. Fekete sapka, óriás, fodros, fekete-fehér nyakkendő, térdig érő fehér köntös, rajta fekete gombok. Két méterével, egyenes hátával ágó mellett tornyosuló elegáns bánat. A függönyön túl hirtelen sötétség lesz és csend, három felvonásuk közül következik az első. Átvezető bohócszámok.

– Hajrá, srácok! – szól egy vékony női hang a hátuk mögül.

Halk dobpergésre Peti indul. Lassú, kimért, hibátlan bukfencekkel érkezik a porond közepére, hatalmasat sóhajt, majd meghajol. A taps végét meg sem várva a zenekar vidám kánkánra vált, hogy ágó röhögve guruljon Peti mellé. Egy lábra érkezve, mérlegállásban hajol meg, kalapját a földre ejti, utána ugrik, fordul egyet, végül ő is meghajol. Taps, nevetés, gyerekzsivaj. A reflektorok színcsóváiban ágó Peti vállát csapkodja, a lelátót mutatja neki, harsányan röhög, mire Peti felbőg. Ekkor érkezik Izi, kezében díszes, furcsa síp, buggyos lila ruhája alól kilátszik lila bugyis feneke. Kócos, lila parókát, és sárga-piros, boldog sminket visel. A két fiú erőltetett csodálkozással nézi, ahogy taps közben Izi játszani kezd hangszerén. Ágó hasra veti magát, úgy bámulja, míg Peti dermedt tartásban mosolyog.

Keringő finom ritmusa szól a sípból, amit a zenekar vidám, csilingelő hangon követ, hogy az egész valami szokatlan, de szépséges dallammá erősödjön.

Ágó felpattan, ügyetlenül kiszalad a porondról, hogy egy hatalmas dobot a hátán cipelve botladozzon vissza. Lerakja hangszerét, és hahotázva, gyors, de pontos ütemmel száll be a fülbemászó zenébe, míg Peti csak vágyódó mosollyal, egész testéből Izi felé sóhajtozik. Ágó a számra hamar ráunva hozzásiet, és egy jól irányzott rúgással ráveszi Petit a dobolásra. A lelátóról zeng a nevetés, ahogy lassú, bánatos üteme elhallgatatja a keringőt.

Ágó ezután jókora üveget húz elő nadrágjából, nagyot kortyol, megtántorodik, majd egy kurjantással Petit kínálja, aki meghúzza ugyan, de kiköpi az italt. Újabb rúgás, és nevetésbe úszó taps. Ágó most a zenészeknek intve, szintén nadrágjából előkerülő tekebábúkkal egy új dallamra zsonglőrködni kezd, amihez gyámoltalanul Peti is csatlakozik. Egyre feljebb és feljebb repülnek a bábuk, semmi hiba, nagyszerű látvány, miközben Izi táncol, pörög-forog, cigánykereket vet. Peti le sem veszi róla a szemét.

Ágó ezt a mutatványt is megunva inkább a lányhoz csatlakozik, mire Peti elejti az összes bábut, és a másik kettő közös táncát látva keservesen felzokog. Görnyedt háttal, bőgve lépdel ki a porondról, Ágó és Izi táncukkal követik.

* * *

Második jelenetük, közvetlenül a légtornászok száma után Peti tangóharmonikájával indít. Egy verkli mellett állva bús utánzatát játssza Izi sípos keringőjének, mikor Ágó bosszús arccal megérkezik a karjára fonódó lánnyal, kezében bőrönddel. A nézők már előre röhögnek, és jár a taps.

Peti egyből felbőgne társait látva, mire Ágó felé lendíti lábát, ellöki magától a lányt, és bőröndjét kinyitva, dühösen előkap egy baseball ütőt. Óriás cipőjében kilépi a távolságot, majd Izi felé ront, hogy tőle csak pár méterrel állítsa meg a mozdulatot. Izi erre szerelmesen sóhajt, Peti bőg, a közönség tapsol és nevet.

Következőnek Ágó egy lufi gépfegyverrel tüzel, de az eredmény ugyanaz. Végül vízibomba kerül elő, amivel jó tíz méterről, pontosan találja fejen Izit. Nagy loccsanás, körülöttük röhögés és tapsvihar, de a lány még mindig szerelmes. A zenészeket Peti szakítja meg verklijével, Ágó pedig karjánál megragadva Izit, idegesen siet ki a színről. Taps és sötétség.

* * *

A befejező felvonás kezdetén Ágó egyedül érkezik. Mogorván int a zenészeknek, majd eltűnik a függöny mögött, hogy Petit és Izit maga előtt rugdosva térjen vissza. Ekkor ismét int, mire felzendül a már kétszer hallott keringő. Ágó addig lökdösi két társát, míg azok táncba nem kezdenek, hogy aztán megkönnyebbülten fújtasson, és ő is ritmusra keringjen. A zene utolsó szakaszára Izi szerelmesen tekint fel mosolygó partnerére, aki végre apró csókot nyom ajkára, hogy Ágó tapsot elnyomó röhögésére mindhárman meghajoljanak, és végleg elhagyják a porondot.

* * *

Az előadás utáni este a három bohóc civilben ül egy közönséges kocsmában. Peti hozza éppen sokadik körüket.

-Azért elég ócska dolog, hogy még a nevünket sem írják ki a műsorra.

-Melyik nevünket? – kérdi nevetve Izi.

-Pietro, August és Isabella! – feleli karját kitárva Peti.

Ágó szótlanul mered korsójára, épphogy felhúzza szája szélét, jelezve, hogy próbálja követni a hangulatot. Már most elég részeg, és bár bámulni szeretné, alig mer Izire nézni, aki két könyökkel az asztalon előre hajolva, gyorsan és élénken beszél.

-Azért lássuk be, ez elég hülyén mutatna. Hosszú is, és az sincs benne, hogy bohócok vagyunk.

Haja rövid, szőke, élettel teli arcán két gödröcske pedig az örökös mosolyt jelzi. Mélyen kivágott felsőt visel, és tartásával látni engedi hibátlannak tetsző formáit. Peti szemérmetlenül ezeket nézi, miközben hangosan magyaráz.

-Mert a „szerelmes bohócok” az nem mutat hülyén, mi?

-Héj! Bohócszerelem! Nem ugyanaz!

Nevetnek, mire Ágó megrázza magát, hogy bekapcsolódjon.

-Különben is, csak ti vagytok ilyen rohadt különlegesek. Péter és Ágoston, Pietro és August. Engem meg Katinak hívnak.

-Kati?! Akkor miért hívunk mi mindig Izinek?

-Azt magatoktól kérdezzétek. És most Kati elmegy pisilni.

Ezzel a lány feláll, és a mosdó felé indul. A rövid, kínossá váló csendet Peti töri meg.

-Elképesztően dögös ez a lány – löki oldalba Ágót – És ahogy kirakja a seggét a porondon… Korhatár kéne az előadásra.

-Gyönyörű.

Peti érzi, hogy rossz irányba tartanak.

-Na de az se semmi darab ott a pultnál.

Egy nő tőlük kicsit távolabb éppen italt kér, de Ágó meg se mozdul. Ismét rövid csend.

-Valami baj van?

-Csak fáradt vagyok…Magaddal kezdenéd a címet.

-Hm?

-Pietro, August és Isabella, ezt mondtad. Te lennél legelöl.

-Jaj, baszd meg ne már, csak mondtam valamit. Te vagy a sztár, téged imádnak a kölykök. A kövér, bohókás bohóc.

Ágó megvonja vállát.

-Izinek kéne elől lennie. Ő a nő.

-Izinek, aki Kati – röhög fel Peti – Te belezúgtál, barátom.

-Ugyan már – feleli erőtlenül Ágó, és kis híján torkán akad kortynyi söre.

-De ne aggódj, átengedem neked – löki oldalba ismét – Én pedig rárepülök a pult gyöngyére.

Azzal feláll és otthagyja az asztalt, hogy a pultnál várakozó nőhöz induljon. Kis idő múlva visszaérkezik Izi.

-Hova lett ez a marha?

-Csajozik.

-Jellemző.

Ágó felélénkül, fel is egyenesedik most, hogy kettesben lehet a lánnyal. Végre rá mer nézni, de csak egy pillanatra. Mellei láttán elvörösödik.

-És veled mi van, te miért nem csajozol?

Fájdalmas kérdés. Tudna úgy válaszolni, hogy az flörtnek tűnjön, mégsem képes rá, csak hallgat, és mosolyt erőltet arcára.

-Jó voltál ma is – tereli a témát Izi.

-Te is. Nagyon jó.

-Persze… Csomót rontottam a síppal is, a tánccal is. De te vér profi vagy. Nagyon fura.

-Mi fura?

-Hát, tudod. Tök más vagy a porondon, mint élőben. A bolond August, a vidám ösztönlény, aki hangosan röhög, színpompás ruhájában táncikál. A valóságban meg… Még mosolyogni sem igen látlak.

-A cirkusz varázsa – teszi hozzá Ágó keserű mosollyal.

-Peti is… Amilyen szerencsétlen a jelenetekben, olyan más egyébként.

Ágó ismét felnéz, és nem tudja nem észrevenni Izi szemében a különös fényt, ahogy Petire tekint. Összeszorul a mellkasa, és úgy érzi, muszáj szólni.

-Peti profi, profi bohóc – talán túlzás volt az ismétlés, gondolja hirtelen – De…

Izi észreveszi magát, és újra Ágó irányába könyököl.

-De mi?

-Nekem már apám is August volt. És az ő apja is. A véremben van.

-És őket is Ágostonnak hívták? – nevet fel a lány.

-Nem… – feleli komoran elgondolkodva – Csak engem.

Ekkor Peti, oldalán a pult gyöngyével közéjük lép, és részeg hangon szakítja meg a beszélgetést.

-Emberek, mi most átmegyünk egy másik helyre, de ne feledjétek: A bohóc a király!

* * *

Bár Izi és Ágó maradtak, több korsóval nem kértek. Most a hely előtt állnak, a fiú vállán jókora batyu, a lány láthatóan fázik a kivágott felsőben és rövid szoknyájában.

-Akartam már kérdezni, mi ez a zsák, amit magaddal cipelsz?

-Csak a cuccaim – feleli kissé zavartan.

– Aha.

A lány mosolyog, majd hirtelen csókot nyom Ágó arcára és felkiált.

– Ott jön a buszom!

Ágó elnézi, ahogy a lány hihetetlenül vonzó alakja elfut, keresztül az úton, még egy darabon a megállóig, majd eltűnik az éjszakai járat belsejében. Hazafelé, az autója felé indulva arra gondol, milyen szép lett volna, ha Izi még a busz ablakából is visszainteget

* * *

Ágó elég másnaposan ébred kis Polskijában. Batyuja az anyósülésen, odakint szitál az eső, hajnal van. Ma nincs előadás, de talán a többiek is eljönnek gyakorolni. A többiek, azaz Izi. Telefonálni sem fog, derüljön ki a teremben, hogy érdemes volt-e ma felkelni.

Ahogy sajgó hátával kikászálódik az apró autóból, egy kutyát lát meg az út túloldalán. Csapzott, eső áztatta, kóbornak és betegnek látszó állat. Ágó direkt pocsék környéken parkolt napokkal korábban, hogy távol legyen a város zajától, a járókelőktől, és egyáltalán, itt érezte úgy, hogy meg kell állnia. Akkor rakták ki az albérletéből, és azóta sem erőltette meg magát, hogy újat találjon. A cirkusz és a próbaterem is sétatávolságra van, és bár itt minden le van pukkanva, mégis békés. A torz kutya látványa csak egy pillanatra zavarta meg, nincs nála semmi, amit adhatna neki, és nem nagy állatbarát. Batyuját vállára vetve indul, mikor a kutya morogni és ugatni kezd. Ágó megtorpan, majd szaporázni kezdi lépteit, mire az ugatás felerősödik, de az állat nem mozdul. A sarokhoz érve visszanéz rá: ott áll az autótól pár lépésre, és őt figyeli.

* * *

Mindkét bohóctársát a teremben találta, de az egész rémesen alakult. Izi összes mosolya, nevetése, finom érintései, a játékos lökdösődések, minden, amit Peti kapott és nem Ő, és amikre egyetlen válasza csak ökölbe szorult keze volt és csikorgó foga… És Peti mindent viszonzott, sőt. A keringőből is riszálás lett, taperolás, rámarkolás. „Ne aggódj, átengedem neked.”

Izi már hazament, ketten cigiznek a kihalt utcán egy esőtől védett helyen.

-Tudod egy igazi Pietro mindig elegáns, intelligens, józan.

Peti megérzi a dühös sértettséget Ágó hangjában, de nem akar vele foglalkozni.

-Profi. Egy white clown, egy Apollón.

-Te most basztatsz – válaszol kihívó vigyorral Peti.

-Nem basztatlak, csak azt látom, hogy nem veszed elég komolyan ezt az egészet.

-Milyen egészet, ne röhögtess már. Kibaszott bohócok vagyunk.

-Amit én akarok csinálni, az művészet, te meg az egészet leszarod! – végigsöpör a kiáltás az üres környéken.

-Na, ez az, végre nem csak a porondon élsz! – Peti még mindig vigyorog.

-Elég lenne a porondon meghalni!

Peti röhögve nyomja el a csikket.

-Csodás dolgok vannak a fejedben, látom. Tudom én, hogy az a bajod, hogy Izi rám bukik, és nem rád, de ha már elterelted az egészet egy ilyen irányba, hadd kérdezzek valamit.

-Hogy jön ide Izi? – Ágó elhalkul és félrefordítja a fejét, legszívesebben hátat fordítana társának.

-Kussolj, és hadd kérdezzek valamit.

-Mit?

-Szerinted ki a rosseb kíváncsi ránk? Mi értelme van ennek az egésznek?

-Hogyhogy mi értelme?

-Mi értelme van? Azon túl, hogy átkötő számokat csinálunk az igazi fellépőknek, hogy hülyét csinálunk magunkból nap, mint nap ezrek előtt, hogy a te fingós vicceiden és az én megjátszott nyomorúságomon röhög egy rakás idióta, mi értelme van?

-A bohóc görbe tükröt mutathat mindenkinek, kimondhatjuk, amit sem a király, sem a pápa nem mondhat ki.

-Te már délelőtt be vagy nyomva? – újra felröhög.

-Akkor… Legalább boldoggá tesszük az embereket! – feleli zavarodottan.

-Kamu! Hazugság! Megjátszod a felhőtlen vidámságot, aztán a dühödet is, közben pedig a karomba lökdösőd a nőt, akibe szerelmes vagy, te szerencsétlen. Ráadásul az egészet te találtad ki. Mi csak eljátsszuk, de az egész a te beteg agyadban született. És neked ez művészet? Hogy mindenkit átbaszol, főként magadat?

-Igen!

Az utolsó üvöltésre már Peti sem nevet. Hosszú másodpercekig csendben állnak, csak az eső hallatszik.

-Ócska színjáték. Ebbe az egy kirohanásodba több szenvedély szorult, mint az összes fellépésedbe együtt. Tudom mi az igazi bajod, de ne aggódj, tényleg nem érdekel a lány. A tiéd lehet. A cirkusz is. Ezt a sorozatot még lehozom, aztán szevasz. Keress magadnak másik Apollónt.

* * *

Ágó hazafelé megállt egy kocsmánál, ahol zárásig ivott. Többször próbálta felhívni Izit, de az utolsó pillanatokban mindig meggondolta magát. Az útra kikért még két üveget, amiből egy már el is fogyott. Most fordul be a sikátorba, ahol otthona parkol, hogy ismét szembe találja magát a kutyával. Tántorogva torpan meg, mikor az állat pont úgy, ahogy hajnalban, morogni és ugatni kezd. Ugyanott áll, ahol korábban, mintha el sem mozdult volna helyéről, mintha éppen őrá várna.

– Mi van?! Nincs kajám!

A kutya vicsorgására Ágó felé hajítja a kezében lévő sörösüveget, de nem találja el, ripityára törik a betonon. Az állat mozdulatlan.

-Lennénk a cirkuszban, pofán dobnálak, mint azt a szívtelen ribancot a vízibombával!

A kutya ekkor hirtelen megindul Ágó felé, majd azzal a lendülettel meg is torpan, és tovább vicsorog. A bohóc ijedtében hátrálna, de elesik, majd vissza sem nézve, négykézláb mászva felcsapja a Polski ajtaját, és bezárkózik. Hosszú percekig még bámulja az esőben álló, őt figyelő állatot, végül álomba ájul.

* * *

Ahogy Ágó az öltözőbe lépett zúgó fejfájásával, Izit Peti karjaiban találta. Nem volt csók, vagy csak nem látta, de a lány azonnal félretolta maga mellől a fiút. Ágó tudta, érezte, hogy ez lesz, és mégis, mint akit gyomron rúgtak, a hatványra emelt másnaposság szédítő erejével rogyott le székébe. Azóta ül meredten bámulva maga elé. Peti lép a háta mögé.

-Figyelj. A tegnapi… Meg ez az előbb. Nem kéne ennek így alakulnia.

-Tiéd lehet a lány, a cirkusz is. – motyogja Ágó.

-Tessék?

-Ezt mondtad. Hogy az enyém lehet. A lány, a cirkusz. Neked nem kell.

Peti próbál vigyorogni.

-Hát, úgy látszik, nem lehet mindent vinni.

-Nem… Mindent nem.

-Rendben vagyunk akkor? – kérdezi kis szünet után.

-Persze. Rendben vagyunk.

Peti megveregeti a vállát, és készülni indul, de még visszakiált.

-A bohóc a király, August!

* * *

A számokat rendben lehozták, de Ágó sosem rontott ennyit. Az utolsó csókjelenetnél bőgni tudott volna, de annál hangosabban szakadt fel belőle a röhögés. Izin is látszott a zavar, sípjátéka kis híján teljes kudarcba fulladt, a közönség pedig végig úgy tapsolt, mintha mindent tudott volna hármójukról. Csak Peti volt végig higgadt, hibátlan profi.

Ágó most sikátorába befordulva, batyujával a hátán ismét arra vár, hogy találkozzon a kutyával, aki reggel nem volt a helyén. Furcsállta, egészen hiányzott neki. Talán bocsánat kérően megpróbálta volna egy simogatást, vagy dobott volna neki egy falatot, de megint nincs nála semmi ehető. A kocsi mellé ér, de az állat még mindig sehol. Ekkor azonban, ahogy a slusszkulcs megcsörren a kezében, hirtelen ugatást hall. Mosolyogva fordulna az egyre erősödő zajra, mikor iszonyatos nyilallást érezve a lábában keservesen felüvölt. A kóbor állat állkapcsát Ágó vádliján összezárva, pokoli hangon morogva forgolódik, és nem ereszt. A bohóc üvölt, és egyetlen védelmeként batyujával üti a kutya fejét. A harmadik ütés végre elég erősre sikerül ahhoz, hogy kiszabaduljon, és pillanatok alatt bemásszon az autóba. Lábából ömlik a vér, a sebnek kórház kell.

A visszapillantó tükörben még látja a kutyát elfutni a beinduló motor zajára.

* * *

-Ágó te részeg vagy?! – Izi kérdezi dühödten a nagy tükör előtt álló bohócot.

-Ittam egy kicsit – Ágó mosolyog.

A festék az arcon, kalap a fejen, a színpompás szett, a hétmérföldes félcipő… Egy igazi August dülöngél az öltözőben. Odakint a tigrisek, a hosszútestű, ostoros nők, a zenekar és a fények, a nevetés, a taps, a taps, a taps.

-Nem akarom, hogy ez az egész a számok rovására menjen! Tegnap is rémesek voltunk! – Izi már kiabál.

-Mi ez a kés az asztalon? – kérdezi a háttérben öltözködő Peti.

Ágó csak önmagát figyeli a tükörben, és mosolyog. Ágó!

-Mi ez a kés? – kérdi Izi is.

-A kutya ellen – feleli szórakozottan a bohóc.

-Milyen kutya ellen?!

Ágó felhúzza lábszárán a nadrágot. Vértől átitatott kötés látszik vádliján.

-A fél éjszakát a balesetin töltöttem – röhög fel – megharapott egy kóbor kutya.

-Jézusom! Te vérzel! – sikolt fel rémülten Izi.

-Gyere már, Pietro! Kezdünk! – kiált bódult részegen Ágó, és megindul a függöny felé.

* * *

-Csak egy pillanat…

És Ágó visszafordul.

-De kezdünk, baszd meg!

Ágó matat valamit asztalánál, két társa nem látja rendesen.

-Mehetsz! – áll vissza Peti mellé.

És elindul a szám. A bukfencek, a pánsípos, furcsán boldog keringő, a szerelem, az áhítatos sóhajok, a dobjáték, a zsonglőrködés a tekebábukkal, Izi bolondos tánca. Nem rontanak mozdulatot, lépéseket, de Ágó végig sántít. Összeszorított fogai közül árad a szesz szaga, és röhög, hangosabban, dühösebben, betegen vihog. Izi és Peti zavarukban egymás tekintetét keresik, de a nevetés, a taps, a zene nem szűnik.

* * *

A szünetükben próbálnak szót érteni vele, de Ágó csak táncikál az öltözőben is.

-Legalább cserélj kötést.

-Mi az?! Még van piád? Ne igyál már a rohadt életbe.

-Ez így nem megy, gyerekek.

-Hát ha nem esik össze, már lehozzuk, de én a büdös életben nem játszom ezzel a barommal együtt.

Felváltva szitkozódik a két bohóctárs. Teljes díszükben őrjöngik ki magukat minden eredmény nélkül, amíg Ágó halkan nevetgél és iszik.

* * *

A második számnál Izi rémületében, hogy Ágó tényleg leüti, elhajol a baseball-ütő elől, a vízibomba pedig méterekre a feje felett száll el a közönség közé csapódva. A verkli zenéjére, ahogy Ágó karon ragadja Izit, meg akarja csókolni a lányt, de az elrántja magát a szorításból, és kiszalad a porondról.

A második szünetben mindhárman némán maguk elé meredve ülnek. Izit a sírás kerülgeti.

-Ezt most nagyon elbasztad.

-Ugyan, ugyan, Pietro. Hiszen ki a rossebet érdekel ez az egész?

* * *

Utolsó felvonás. A bohóc röhögéstől szakadva érkezik lábát húzva maga után. Amerre halad vércseppek foltozzák a porondot. Int a zenekarnak, akik rákezdenek. Ők is, a nézők is érzik, hogy az egész nincs rendben, mikor Ágó maga előtt lökdösve, rugdosva a színre hozza két társát. Kevés hiányzik, hogy Peti visszaüssön. A bohóc újra int, és megkezdődik az utolsó szerelmes keringő. Ágó sántán, bénán, cipőjében többször megbotolva utánozza táncukat, közben teljes önkívületében, visítva röhög egészen a nagy jelenetig. Izi az idegességtől kiesik a szerepből, de Peti már erővel adná szájára a csókot, mikor kegyetlen szúrást érez oldalában. Hátra fordulna, de a bohóc átkulcsolja torkát, és újra szúr.

-Ne aggódj, csak rögtönözünk egy kis szenvedélyt!

Izi sikolyát túlharsogja Ágó őrült nevetése, a lelátón döbbent csend. Ahogy Peti hanyatt fekve elterül, a bohóc a mellkasára térdel, és még egyszer szúr. Közel hajol az elborult tekintet, kalapja elgurul a földön. Peti mozdítaná kezét, de nincs benne erő, tenyerével épphogy elkeni Ágó arcán saját vérét.

-A bohóc a király, Pietro!

Vicsorogva, fújtatva, halkan nevet a bohóc, és újra szúr. Peti még érzi a szesz rémes bűzét gyilkosa szájából, de lassan minden elhomályosul.

-Nem lehet mindent vinni, Apollón. A cirkusz az enyém!

 

Pietro, August és Isabella
Tagged on: